RADICS BÉLA 

1946. február 6-án délután egy óra körül, a Vízöntő jegyében született. Ötéves korában már néha kapitánynak nevezte magát, szerette a katonásdit és a hivatásos hadnagy apa örült ennek.  A Kapitány jól tanult, legfeljebb a számtannal akadtak kisebb gondok. Lelkes, csupa szív gyerek volt, aki olykor túlságosan is beleélte magát valamibe. Kamaszkori szívideg gyulladása következtében megúszta a katonaságot. Szakmunkásképző iskolában dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt jártak dolgozni a Hajógyárba.

Zenészpályafutását egy televíziós műsor indította el, amelyben az egyik műkorcsolyázó Bill Haley Rock Around The Clock című számára futotta a kűrjét és a dal annyira felkavarta, hogy elhatározta, megtanul gitározni.  Első gitárját apjától kapta, egy nagyon drágának számító hétszáz forintos, Szegeden készült dobozgitár formájában. Beiratkozott a Szent István körúti zeneoktatói munkaközösségbe és mellette otthon is sokat gyakorolt. Éppen azon a napon, mikor kézhez kapta a szakmunkás bizonyítványát, édesapja meghalt.

Először a Magyar Acélárugyár bigbandjében játszott, majd 1963-ban csatlakozott az Atlantisz együtteshez, mely akkor már keresett és ismert beatzenekar volt.  Az egyre nehezebben összeegyeztethető kétműszakos munkaidőbeosztás a fellépésekkel, felmondásra kényszeríttették a Magyar Acélárugyárban.  Még ez év november 15-én az Egyetemi Színpadon óriási sikerű koncertet adott a zenekar. 1965 nyarán megjelent az együttes négyszámos lemeze. Jó megélhetést kínált az Atlantisz, de a Kapitány nem az az ember volt, aki eltűrte, hogy irányítsák. Akkorra a zenekar muzsikájának jelentős része már rá épült, nyilvánvalóvá vált, hogy saját zenekart alapítson. Magától értetődött az is, hogy az új együttes a már jól csengő Atlantisz nevet kapja, hozzáragasztva egy számot, a Nr.2-t. Ezzel a névválasztással ellenségeket, rosszakarókat szereztek maguknak, így aztán az új zenekar rövid idő alatt megfulladt. Átfutott a Kapitány fején, hogy visszamegy a gyárba, de a legjobb lélektani pillanatban ajánlat érkezett, visszamehet az Atlantiszba. Aztán kihasználva az első alkalmat, ismét fellázadt és egy futó slágerzenekart választott magának, a Pannóniát. A Pannóniát követte a Sankó zenekar, mely fél évi működés után feloszlott.

1968 tavaszán eljött az idő, hogy végre megcsinálja azt a zenekarát, ahol ő dönthet mindenről.  Ez volt a Sakk-Matt. Törzshelyük a Danuvia Művelődési Ház volt, ahol egyre nagyobb sikereket arattak, kialakult a törzsközönségük is. Túlnyomórészt Cream és Hendrix nótákat játszottak. A Sakk-Mattból az ország majdnem, hogy legnépszerűbb zenekara lett. Sokan nem vették komolyan a Kapitány intelmeit, hogy utánozni is csak pontosan, szépen szabad. Az ellentétek egyre inkább kiéleződtek, majd a Sakk-Matt feloszlott.

Megalakult a legendás Tűzkerék.  A zenekar tagjai meglehetősen gyakran cserélődtek, ez a formáció is rövid életűre sikeredett. 1971-ben a Tűzkerék zátonyra futott, Radics Béla visszavonult meditálni, mi lehet az oka a kudarcoknak.

1972-ben elfogadta a megalakuló új szupergroup,  a Taurus ajánlatát és 1974-ig ebben a zenekarban gitározott. Mindössze egyetlen dalát, a Zöld csillagot rögzítették lemezre és végül a vállalkozás balul sült el, a zenekar a tagok marakodása miatt feloszlott. Rövid ideig az Alligátor, majd a Nevada zenekar tagja lett, Ezután nem lehetett hallani felőle. Visszahúzódott a nyilvánosságtól, legendás Gibsonját a falra akasztotta.

1977. augusztus 7-én a Budai Ifjúsági Parkban rendezett Piramis, Taurus, Tűzkerék nosztalgia emlékkoncerten ismét tízezer ember előtt muzsikálhatott.

1978-ban a tv-ben is felléphetett, játszhatott a Kisstadionban, Billel és Révésszel közösen koncertezhetett, a lapokban újra írtak róla és az újjáalakuló Tűzkerék koncertjeire minden különösebb reklám nélkül is összegyűlt a közönség. Ezekben a hónapokban megkezdődik a suttogás: vége, iszik, lassul a keze, már nem a régi.

1980 nyara az utolsó igazi nagy lehetőség.  Radics a Piramis előtt lép fel a Kisstadionban. Kétszer 15 ezer rajongó és a szakma egyaránt izgatottan várta a nagy visszatérésként beharangozott fellépést. A koncert csalódás.  Rossz a felszerelés, nem szól az ének, a gitár és Radics sem a régi. A régi trükköt - fogával pengette a gitárt - már csak udvarias taps fogadta. 

Néhány hónappal a koncert után kórházba került. Radics Béla, a hazai rockzene egyik legendás muzsikusa 1982. október 18-án meghalt.